Miért volt ellenzéki földindulás az EP választás és miért nem lesz az az önkormányzati?

2019 EP választása Magyarországon úgy volt földindulás, hogy közben a 9 éve mindig mindenben vezető Fidesz még erősíteni is tudott. Az ellenzéki oldalon ugyanis hangsúlyos átrendeződések történtek:

– Hihetetlenül nagyot erősödött a DK,

– Előretört a Momentum a semmiből,

– Csúfosan visszazuhant a Jobbik és az MSZP,

– Kiesett a pakliból az LMP,

– A sokak szimpátiáját élvező MKKP és a feltörekvő üstökösként aposztrofált Mi Hazánk pedig ott kullogtak hátul, a küszöb alatt jóval lemaradva.

Nem létezett az országban olyan elemző és felmérő intézet, amelyik ekkora DK-s sikert és ekkora Momentumos előnyt jósolt volna az MSZP-hez képest. Oké, a Jobbiknál és LMP-nél érezhető volt a teljes identitásvesztés a tavalyi országgyűlési választás óta, az ő szereplésük olyan nagy meglepő erővel nem bírt, de összességében ez az átrendeződés mindenkit meglepett: ellenzékit és kormányoldalit egyaránt.

Nosza, gyorsan be is indultak a fogaskerekek és elkezdődött a kéztördelős reménykedés abban, hogy ősszel, az önkormányzati választásokon majd tényleg lehet már egy olyan fordulat az ellenzéknél, hogy lesz még pluszban vagy hét-nyolc nem Fideszes önkormányzat is az országban, juhé!

Azt fejtegettem az EP választás estéjén és utána, hogy az az eredmény az ellenzéki oldalon pezsgőbontásra érdemes, két okból is: nyilván, akik erősödtek, tudják, hogy érdemes ünnepelni. De akik nagyot buktak, azok is ünnepelhetnek, mert végre lezárhatják a kínlódós éveket és belekezdhetnek új alapokon valami innovatívba. (Itt az MSZP-re, Jobbikra és LMP-re gondoltam.)

Azt is kifejtettem, hogy a Fidesznél láthatóan összekócolta a szemöldököket ez a földindulás, miközben az elköltött, pályázatokon keresztül kijuttatott milliárdok mindössze egyetlen mandátummal többet voltak képesek érni számukra. Szerintem összeültek a költségvetési kistanácsok és kiszámolták, hogy a pénzt most már érdemes lesz okosabban elkölteni, mert ha az újabb ajándékpénzekkel megint csak picurka erősödés lesz, hát az a szégyennel egyenértékű egy ilyen felállásban. Az esetleges bukás meg már fővesztésekkel is járhat.

Az ellenzék számára összességében nyilván siralmas, hogy a Fidesz még mindig erős, de már látszólag felsejlett az alagút végén a fénysugár, és végre tényleg össze lehet borulni az önkormányzati választásokra, és le lehet győzni a Fideszt… Vagy nem.

Szerintem nem lehet.

Két dolog miatt. Az egyik a matek, a másik meg a kommunikáció.

A matek

Ha sok-sok szervezéssel  minden településen egyetlen polgármester indul az ellenzéki oldalon, például a Mindenki Magyarországa égisze alatt, akkor az fog történni, hogy nem adódik össze az összes ellenzéki szavazat automatikusan. Van mondjuk 100%-nyi szavazó, akik közül 40% valahogy mindig a Fideszre szavaz, és bár a matek szerint a másik oldalon van 60% NEM Fideszes (bocs, hogy a KDNP-t mindig kihagyom, gondoljátok oda, ahova kell :)), de

  1. Ők nem terelhetők be mondjuk mindannyian a Mindenki Magyarországa alá, mert mindig lesznek olyan renitenskedők, akik külön akarnak méretni, tehát már az egy ellenjelölt elve is bukik, de a szavazatok száma sem tekinthető egységes 60%-nak.
  2. Ha még sikerül is az egységes ellenjelölt, az egy ábránd, hogy az összes nem-fideszes szavazó majd megy és hűségesen leszavaz az ellenjelöltre.
    a.) Egy részük nem megy el. Ez nagyon nagy arány lesz sajnos, mert ők nem fogják magukénak érezni a választást, ha nem szavazhatnak a saját jelöltjükre, hanem csak valaki közös jelöltre. Ez az elv már tavaly is nagyon durván megmutatta magát ott, ahol történtek visszalépések egyik részről. Az előzetes felmérésekben nem jelentek meg pontosan azok a számok, hogy hányan NEM mennek majd el szavazni akkor, ha a saját jelöltjük visszalép egy másik számára. Jól néztek ki az átszavazási hajlandóságok, csak éppen azok mesék voltak habbal.
    b.) Másik részük egyszerűen leszavaz a Fideszre, mert látja, hogy jó az irány, mióta Fideszes polgi van a település élén, vagy épp majd úgy fog gondolkodni, hogy érdemes a kormányzópárt emberét emelni a székbe, mert az, mint az elmúlt 9 évben már kiderült, igencsak praktikus döntés. Ha a politikusok lehetnek reálpolitikusok, akkor ne lepődjünk meg, ha a választók meg majd reálválasztók lesznek.

Ez a matek része. Ott, ahol a Fidesz még jobban is áll, mint 40%, már irtózatos veszteséget jelenthet az összefogósdi.

Most jöjjön a kommunikációs alapelv, ami az EP választáson csodálatosan érvényesült, de az önkormányzatin nem fog.

A kommunikáció

Az EP választáson azért tarolt a DK és a Momentum, mert két fontos kommunikációs alapelvet figyelembe vettek:

  • Hiteles arcokkal mondatták el…
  • A KÜLDETÉSÜKET.

Mindkét csapat elővett egy képzeletbeli zászlót, ráírtak egy jó pár iszonyúan fontos gondolatot azon túl, hogy „Orbán lop”, „Zavarjuk el Orbánt”, és ezeket a fontos gondolatokat mondták, mondták, mondták, mondták.

Mint például:

– Európai Egyesült Államok témája,
– EU-s pénzeket kórházakra, oktatásra,
– A klímakatasztrófa a nyakunkon van, és nem lehet nem foglalkozni vele,
– A nők is képesek kiállni és megmondani a tutit (ezt meg is mutatták).

Az EP választásra ez a két pár iszonyú erős vízióval készült. De nemcsak ez volt a lényeg, víziót bárki elő tud kapni: ők hitelesen tudták előadni is, és a Partizán által szervezett nyilvános viták során megvédeni az álláspontjukat.

Mit csinált a többi párt ehhez képest az ellenzéki oldalon?

– Nem volt új víziójuk, ami felkeltette volna a figyelmet. Az a Jobbik víziója, hogy nem támogatja az Euró bevezetését? Nincs ott egy lángoló lelkű forradalmár? (Ja, nincs.)

– Iszonyatosan durván kilógott a lóláb például az MSZP-nél, hogy Jávor Benedeket csaliként használják a listájukon.

– Az LMP bármennyire is jókat mondott, azt végtelenül vérszegényen sikerült előadni, a megújulás lehetőségének halovány jele nélkül.

Kilenc éve nyögdécsel az ellenzék a Fidesz mindent letaroló teste alatt. Nem lehet ugyanazt mondani, ami már többször sem vált be! Új gondolatok és új arcok kellenek, új zászlók, új küldetések és új zászlóhordozók is. Ha nincsenek ilyenek, akkor nem szabad kiállni a versenyre.

És akkor mi lesz a gond az önkormányzati választáson?

Az, hogy az ellenzéknek most az a legfőbb víziója, legfőbb üzenete hogy „egyetlen jelölt a Fidesz ellen!”. Semmi mást nem tudnak mondani. Mit is mondhatnának? Honnan lesz pénze egy nem Fideszes önkormányzatnak? Sehonnan.

De mit mond ez el 2019 decemberéről? Mint mond el a jövőnkről ez az „egyetlen jelölt a Fidesz ellen” gondolat?

Megmondom mit: kizárólag SZENVEDÉST.

És mit akarnak a magyarok legkevésbé? Szenvedni.

Miért mond az „egyetlen jelölt a Fidesz ellen” szenvedést az emberek számára? Miért ez az üzenete?

Azért, mert TUDJUK, mindenki tudja, aki eddig nem egy kő alatt élt az ászkarákok társaságában, hogy Magyarországon az az önkormányzat, ahol nem kormánypárti – vagy az által támogatott független – a polgármester, vagy esetleg a polgármesternek ellenszélben edzett képviselő testülete van, ott a vérverejték és a kínszenvedés az alapvetés a következő 5 évre.

Oda nem mennek pályázati pénzek, oda nem jut még napfény sem.

Olyan üzenettel nem lehet előremutatóvá tenni a terveinket, amik legeslegkésőbb 2019 decemberével belezuhannak a Fidesz által generált végtelen fekete lyukba!

Egyetlen jelölt a Fidesz ellen? Komolyan? És mi van azzal, hogy ez nem biztos, hogy működik? Mi van azzal, hogy ha működik, akkor annál nagyobb probléma az a helyiek számára? Milyen megnyugtató, mögöttes gondolatot lehet még ez mögé tenni? Semmit.

Ki osztja le a pénzt az önkormányzatoknak? Az állam. Van még kérdés?

Van:

De mi mást kommunikálhatna az ellenzék?

Tartok attól, elnézve a szervezkedéseket, hogy most már túlságosan sokan vannak dollárárverés szituációban ezzel az összefogósdival, és most már harmadszorra akarják bebizonyítani (vagy negyedszerre?), hogy ez így nem fog menni. Nem lehet kiszállni ennél a szintnél, mert akkor mivel is hitegették magukat az elmúlt években?

Ezért végig fogják csinálni.

De mi lesz az önkormányzati választások után? Hurrá, mert már csak bő három év marad a 2022-es választásokig?

A Fidesz már elkezdte a kampányt arra is. Az ellenzék meg még ott tart, hogy „jaj de izgi, kipróbáljuk, hogy milyen önkormányzati szinten a koordináció, hiszen Márki-Zay-nak is sikerült!” 

Azt jósolom, hogy természetesen végig fog futni ez a kampányszisztéma és stratégia, aztán a választások másnapján megint ott leszünk egy összességében gyászoló ellenzékkel, hetekig tartó melankóliával, és nagyon lassú felépüléssel, vagy épp végtelen haldoklással.

Azt jósolom, hogy lesz néhány polgármesteri szék, amit tényleg sikerül így megcsípni, de azt is jósolom, hogy sokkal kevesebb lesz, mint azt sokan remélnék.

Szerintem kell az összefogás. Meg a koordináció. De nem ilyen rideg, kiszámított, kampányszerű módon. Hanem az életben, a hétköznapokban, az utcákon, a tereken, a boltokban, a klubokban, a fejekben.

Ehhez a folyamathoz egy újabb csúfos kudarcként elkönyvelhető, évek óta tartó vekengés újabb megkoronázása egy nem működő elvre támaszkodva, hát nem fog hozzásegíteni.

Hogy én mit tennék egyébként?

El sem indulnék. Nem indítanék egyetlen jelöltet sem, és szavazás helyett országos tüntetésre hívnám aznap az embereket. Nyerjen a Fidesz 100%-kal olyan versenyen, ahol csak ő indul! Az történelmi mélypont lenne a világ szemében is. Csak ez viheti át a falat.

De az, hogy ügyeskedünk, ravaszkodunk, nyilvánvalóan mutyizgatunk már jó előre a jelöltekkel egy olyan rendszerben, ahol az ellenzéki győztes az nagy eséllyel vesztésre ítéli a települését is, az szégyen.

Ha az lenne a kommunikáció, hogy „nem veszünk részt ebben a förtelemben, amit a Fidesz elénk tálal, épeszű ember ebben nem vehet részt”, az felnyitna pár szemet.

Minden más csak időpocsékolás. Duplán. Mert még mindig a veszteséget termeljük, lefelé száguldunk a lejtőn.

Hát ennyi. Azt kívánom, hogy ne legyen igazam.

V. R.